Azok az alkartámaszok és négyütemű fekvőtámaszok……….csak jók lesznek valamire!!

2013. január 19-én, Tatabányán beindult a sárkány szezon. Belépve a verseny helyszínére, elsőre inkább az jutott eszembe, hogy na, most akkor kezdődik az úszó edzés. A hőmérséklet is erreemlékeztetett meg a sátor tetejéről csepegő vízcseppek is, de aztán egy órán belül úgy felgyorsultak az

események, hogy kétségem sem volt afelől, hogy egy medencés sárkányhajó versenyen vagyok és a szurkolástól már szerencsére körülöttem sem láttam senkit vacogni.

Nagy nap volt ez a mai, hiszen már pár hónapja hétről hétre igyekszünk Gergővel izgalmasabbnál izgalmasabb edzéseket kitalálni és most végre eljött az ideje, hogy megnézzük, hogy hol is állunk azutunk első állomásán. Örömmel jelenthetem ez az év bár a kínai horoszkóp szerint nem a sárkány éve, nekünk mégis az is lesz. És ez még csak a kezdet!

A verseny helyszíne igazán alkalmas volt arra, hogy mindenki kihasználja az élményfürdő által nyújtott lehetőségeket, de ma azt hiszem, hogy kicsit más értelemben jelent meg az élményfürdő azéletünkben. A nap elején azt vettem észre, hogy mindenki úgy csomagolt reggel, hogy „na megyünk, egy-két futamot, aztán kiesünk, mint Százhalombattán és akkor utána mehetünk csúszdázni”.Reménykedtem, hogy most ez nem lesz így, és szerencsére bejött.

Nem is akárhogyan, nem elég, hogy az eddig mumusnak számító középfutamokon is átjutottunk, hanem az elődöntőn át a döntőig meneteltünk és meg sem álltunk az első helyig, mindkét kategóriában, amiben indultunk.

Éreztem már az első futamok után, hogy sikeres nap lesz a mai.  Ráadásul a parton mellettem már többen az ellenfeleink közül is emlegették, hogy „áh az A-Híd ő nagyon erős, ők nagyon jók…”, ami szerintem, még nagyobb erőt adott a csapattagjainak.  A verseny hevében akadt persze egy kis kavarodás is a futamok számával, kicsit úgy éreztük, hogy mi dupla annyit megyünk, mint az ellenfeleink egy része, így aggódtam, hogy vajon meddig fogják bírni a srácok, mert én már szinte teljesen elfáradtam a sok izgulásban…

Azonban a sok alkartámasz és négyütemű fekvőtámasz, nem volt hiába, hiszen bizonyítani tudtuk, hogy komoly fegyelemmel, elszántsággal, profi csapatként együttműködve jutottunk el az első, majd a második kupa bezsebeléséig! Őszintén szólva büszkeséggel tölt el, hogy ilyen profin versenyzett az egész csapat.

 Ez még eggyel több okot ad számunkra Gergővel, hogy még keményebb edzések legyenek a jövőben, persze csak azért, hogy ne kelljen annyit izgulnom, mint ma!